BEMUTATKOZÁS

 

Üdvözlöm, köszönöm hogy ellátogat a Bácskaszéli Bundás komondorkennel honlapjára. Korponai Brigitta vagyok, a kennel alapítója és tulajdonosa. Egy Bajától és Mohácstól egyaránt mintegy 25 kilométerre található  jellegzetes bácskai településen, Dávodon élek. Lassan két évtizede már, hogy kutyázni kezdtem, őrző-védő fajták tartásával, majd tenyésztésével , később  kiképzésével vettem részt a magyar kinológia vérkeringésében. Kutyakozmetikusi munkám és kisállat-kereskedésem vezetése közben, valamint a kiállítások és kiképzések alkalmával sok-sok kutyafajtát megismerhettem, de soha egyik fajta sem tett olyan mély benyomást rám mint a komondor. 2003-ban lett először komondorom, Paksi Csaba tenyészetéből került hozzám Sándorfalvi Subás Dönci „Alba” kennelalapító szukám, majd őt követte Sándorfalvi Subás Gerle szuka. Gyűrüsi Károly tenyészetéből származik  kennelünk kanja, Almádi Hársasúti Táltos „Ispán”.

Mindig is csodáltam  a komondort, impozáns megjelenésük és a kiállításokon mutatott méltóságteljes viselkedésük sokszor lenyűgözött. A szívem mélyén tudtam és éreztem, hogy egyszer valamilyen formában nekem is lesz közöm a komondorhoz. Akkor még nem tudtam, hogy a csodálatos szőrköntös mögött egy még csodálatosabb lélek is lakozik, a komondortulajdonosokkal folytatott beszélgetések során azt gondoltam, hogy a fajta iránti elfogultság szól belőlük, és felnagyítják, kiszínesítik a komondorokról szóló legendákat. Ám azóta már megtapasztalhattam és tudom, hogy miről beszéltek ezek az emberek. Még ma is nap mint nap rácsodálkozom  komondoraimra, és nem tudok betelni látványukkal. Megbabonáz, ahogy  ha kell méltóságteljesen elheveredve de pisszenetre is figyelve, ha kell szinte mérnöki pontossággal azonos időben történő területbejárással, ha kell akkor őserővel kirobbanva, fergetegként zúdulva végzik nem embertől, hanem Istentől tanult  őrzőmunkájukat. Tudom hogy házam, a rájuk bízott értékeim a lehető legbiztosabb védelem alatt állnak. Tudom hogy lehet eső, lehet hó, lehet eperillatú tavasz, lehet fülledt nyári éjszaka, lehet lehelet fagyasztóan csikorgó hideg, lehet nappal vagy éjszaka,a házam küszöbén mindig fekszik egy komondor hogy vigyázzon a bentlévőkre, az udvarban és a kerítés mentén pedig mindig járőrözik egy, hogy még véletlenül se léphessen be senki a portára, aki nem oda tartozik. Tudom hogy álmomat csak akkor fogja mennydörgésszerű ugatásával megzavarni bármelyikük, amikor valóban oka van rá. És tudom, hogy kora reggel az ajtón kilépve csak a komondorokra jellemző, a lélek legmélyebb csücskéből jövő, nagyon bensőséges üdvözlésben lesz részem az éjszakai szolgálatot leadni készülő komondortól.

A komondor és a család között olyan feltétel nélküli, megkérdőjelezhetetlen bizalom alakul ki, amit valóban csak az érezhet és tudhat akinek van komondora.

Kimondhatatlanul büszke vagyok komondoraimra. A kiállitásokon elért eredményeiket nagyra értékelem, ám leginkább akkor tölti el szívemet büszkeség, amikor őseiktől kapott, génjeikben öröklött tudásukkal a munkájukat végzik…